A tegnap kozelferkeztunk a gleccserhez. Ehhez át kellett menni két függőhídon és megérte. Úgy értem, h Ildikó atveszekedte magát az ingó deszkák során volt a fizetség, nó meg extra három órát tettünk a jarnivalohoz. De ki is voltunk mire visszaértünk a la grande painehoz. Útközben kisütött a nap és bar ugyanazon az ösvényen jöttünk mint azelőtt nap, mégis egy más kirándulás volt. Visszafele nézve a gleccser fele a felhő lélegzeten átsütött északról jövő napsugár. Ez agyferdülést okozott bennem, most mar beleszoktam hogy a nap közepén észak felé áll magasan a nap.
Egy nézéssél hófedte csúcsók, gleccser kékje, balra tó, mely fehéres szürke ahol suti a nap és kekes ahol a felhő árnyékfoltja. Vajon azért e a neve hogy lago “grey”? És szivárog lassan valami kérgen keresztül ez a szépség, majd betör a lélekig és lesz belőle egy imádság. Egymást botlasztva Ildikóval hol nekiindultunk hol felujjongtunk. A fáradtság vett hatalomba úgy estünk be a recepcióhoz hogy a türelem határán kapartuk elő az útlevélkét.
Ildikó állatmegfigyelő. Hol rókat, hol nyulat vett eszre, több alkalom kellett, amíg én is megpillantottam. O egy vadászjelenetet is látott meg le is filmezte.
Másnap balzsamos napsutos áradt a vidékre. Hallom h kattannak a kamerák itt ott. Négykézláb kitolom a fejem a repedésen és látom én is. A tegnapi esti szürkületben felszálltak a felhők és a legmagasabb szikla katedrális csúcsa körvonalazódott. És ma reggel a felkelő nap megvilágította roszazsinű
Ma este kellemes menet után eljutottunk campo italianohoz. Ildikó segített felhúzni a sátrat. Utána a domo francesnel elvaltunk. Ildikó ott éjszakázik én pedig visszasiettem a táborhelyre. Varom Ildikót reggel hogy a gleccserfolyó menten felnyomuljunk egy meredek völgyön újabb szögből megbámulni e geológiai kompozíciót. Közben hallgatom a soknyelvű csevegést amely az asztaloknál ülő fiataloktól árad.
