July 17, 2018.
Today, like the last three mornings, I woke up to the rapidly ding-donging bell our camp leader rang. This morning I was particularly sleepy. Maybe the last of the jetlag was working its way out of my system.
The rest of it is in Hungarian. Strangely, I found it easier to think and write in my mother tongue, even though I rarely do it.
Már lebarnult börömön számtalan szunyogcsipés tündökölt. Egyik domborubb mint a másik. De jó lenne már egy rendes zuhany. Dunában fürdeni csak egy bizonyos koszosságon túl tisztít. Lehet már elértem ezt a határt.
Reggeli torna közben jobban felébredtem, majd ellépegettem a latrinára. A szigeten tulajdonképpen ástunk két latrinát: egyet a lányoknak, egyet a fiuknak. Most hogy elhagyta a tábort az egyetlen másik lány belsőfertözés miatt, saját latrinámba meglepődve láttam (még lencse-nélküli szemekkel), hogy ott lapul egy ismeretlen darab kaki. Na gondolom, vajon ki volt lusta, hogy elmenjen a helyes latrinára? Mikor befejeztem és ujra lepillantottam, csodálkozva láttam hogy a kaki a latrina egyik oldalárol a másikra vándorolt. Hát ez nem lehet kaki! Közelebbről nézve, egy madárfióka csücsült, rendületlen csendben és totál mozdulatlanúl.
Még fél-álomban, nem biztos abban, tényleg az amit láttam, reggelire indultam. Éhesen kiváncsi voltam mi lesz a reggeli. Tálcára téve, nem más mint vöröshagyma, kenyér, és liba illetve kacsa zsír. És ennyi. Na én otthon nagyon el vagyok kényeztetve. A fiuk közül semmi panasz, egyik asztalrol masikra passzolták a sót és zsírt, s harapások között teát kortyoltak.
Vizi blok következett. Röviden kimentem egy eléggé vékony kajakban, de miután elzsibbadt mind két lábam, kikötöttem és madárfióka mentés irányába siettem ásó lapáttal. Odaérve láttam, hogy a kis tollas egy gyökeren gubbasztott. Átkozva a szunyogokat, probáltam gyorsan kiemelni a madarat, de mégis ovatosan nehogy elvágjam a lapát éles végével.
Öt percig sikertelenül kergettem a szárnát csapkodó kismadarat, közben saját magamat csapkodtam izzadtan a vérszippantóktól. Valoszinű nevetséges látvány volt, de káromkodva, én nem csíptem annyira a helyzetet. Még “Gyere na kicsike!” csalogatás sem ment.
Vissza rohantam jobb pajzsokért: hosszú ing és szokna formájában. Második alkalommal sikerult kiemelnem a kismadarat, és egyböl elugrált. Remélem túléli a szaros balesetet.
