Reggel nem volt kakasunk ebresztő trombita helyett, de a Lány sátor helyetesitette mind kettőt. Ébresztő fél nyolckor volt, de szegény Örsvezetőnk szószerint ezt jelentette nekünk: “A lányok hatkor angolul kezdtek visibálni, holnap muszály korábban legyen az ébresztő, mert lehetetlen volt őket csendben tartani.” Na ne fej, az nap este mar döltek össze a fáradságtol, reggel fél nyolckor olyan csend volt, még a légy zümmögése is hallatszott. De azért még mindig megkapták a fiuktol takarodó után; fiuk régen feküdtek, s kórusban harsongták a lány sátor felé: “Lányok, csend legyen!”
Tehát mitöl is fáradtak el olyan nagyon?
Ne felejtsük, ezek a gyerekek soha nem voltak cserkészek, tehát sok uj dolgot tapasztaltak. Elöször is, mi is az örs, másodszorra, mit jelent az, hogy sorakozás, következőnek: mi es ki egy örsvezető… továbbá, tisztelgés?
Nap közben egy bábszinházzal bevezettük a keretmesét, sok népi játékot játszottunk, erdőben keresni kelett “parasztlány” által elveszitett tárgyakat, jelmezt készitettek. Jelmezük világos-drapp szinű nyakkendő volt, amire festhettek filc tollal. Ez is egy ujdonság volt: mire való a nyakkendő?
Ebédre leves és csirke pörköltet szolgáltunk fel salátával kis konyhánkbol amit az apukám önkéntesen vállalt, hogy rendez. Egészen Virginiábol repült el ide segiteni! Le a kalappal! De méghozzá milyen finom volt. Igen, a gyerekek elöször huzták az orrukat, mivel nem a megszokott Amerikai kaja volt, de végén igen-igen bevalották, hogy nagyon finom volt.
Ebéd után vizi program következett, amire persze vettünk minden féle jo kis játékot: vizi pisztolyt, kis katonákat, márvány golyókat, szivacsokat, buborék fulyót, stb. Elvileg elő is kezdtük késziteni a vizi pályát, de képzeljétek: Fél órát hagyom a doboz játékot magára, és zsupsz, el is tünik. Felháborodtan jövök vissza – ez képtelenség! Hogy lehet valaki ennyire magán kivül, hogy egy doboz játékot ellop? mit ér az vele? Nem is volt benne semmi szörnyen értékes, az lett volna értékes, mennyire élvezték volna a gyerekek, tehát ez a tökfej a potenciális vidámságot lopta el a gyerekektol!
Na jol van, gondoltuk, egye a fene, improvizálunk. Végül fantasztikus program lett: egy szivacs-víz verseny, ponyván csuszkálás, es vizi lufi dobálás. Mindenkinek jol esett egy kis viz, hiszen nap közben 90F felé húzodott a digitális higgany.
Uzsonnára a szegény juhászunkbol kelett kibányászni a granolát, azt hitte mind megbirja enni, de majd majd felrobbant az inge alol a doboz keksz. (Ezt a jelenetet Yudittal eszeltük ki, szerintem inkább a képekért érte meg az egész amit keszitettunk Tomirol a keksz-doboz-formájú hasát fogva miközben tettetve nagyokat nyőgött, “jaaaj tul sokat ettem…”)
Forgó szimpad következett, ami abbol ált, hogy az örsöket külön választottuk, es egy-egy vezetőhöz küldtük, 25 perc állomás után masik vezetőhöz mentek. Az állomásoknál tanultak a vadonban túlélésröl (magnéziummal szikrát csinalni, jód tablettával vizet megkezelni hogy iható legyen, iránytű bemutató és használatt), Magyar cimer es zászlórol, s végül állat lábnyomokrol is volt egy állomas, ahol ki kelett fessenek egy plakáton levő kirajzolt nyomokat.
Mind ezután népdalokat tanultak, s utána mentek szedret szedni (és enni).
Vacsora elött még befért egy fél orás természet séta is, ahol leveleket szedtek össze az erdőböl, es találtatni kelett egy könyvben levő növény fajtához.
Vacsora: bogrács gulyás ami rettenetesen sikeres volt: alig maradt a vezetőknek elegendő.
Tábortűzi téma az igazmondás volt, s mondható, az örsvezetők jobb tábortüzi számokat eszeltek ki a gyerekekkel mint az idei ŐV táborban lattam volt. A szülők akiket meghivtunk a tábortűzre is halálra élvezték magukat, tábortűz vezetők ügyesen átadták a keretmese következő részét: hogyan is sikerült a Burkus király lányának elcsábitani a juhászt, hogy odaadja neki az arany szörű bárányt. E melett sokat táncoltunk labadát, énekeltünk hajmási pétert és pált, mokuskát, többek között, a tüz körul, és végül kezet fogtunk és elénekeltük a szellő zúg távolt. Nem mindenki tudta a szövegét, de az együttérzés ott volt, sokan hümmögték a lassú dallamát, mély boldogság volt mindenki szemében.
Takarodó nemsoká utána volt, mesét mondtak az ÖV-k ki könvböl, ki fejébol kitalált valamit. Meglehet mert nem nagyon tudtak olvasni magyarul, de meg volt oldva, fiuk, lányok ágyba voltak, kezdődhetett a vezetői gyülés- holnap nagy nap volt: akadály pálya levezetése, ahol kisebb csoportokra osztjuk a gyerekeket, és elküldjük öket, probáljanak megszerezni egy térképet amin rajta lesz hol van a juhász. Sietni fog kelleni, nehogy elérjen a király elé, és egy nagyot hazudjon!