Végre jött szó anyukám felöl:
A tegnap este összepakkoltuk a hátizsákot. A többit az Erratic Rocknal hagytuk. Kibéreltem egy sátrat, amit a park füvén probáltam kitesztelni. Hozzánk csatalkozott egy kóbor kutya. Elötte becéztük és egyböl baratságba kerültünk. Sok kóbor kutya van a városi utcákon. Mint a hajléktalanok ott fekszenek a járdán es alszanak. Ildikó aztan szólt neki hogy ne kövessen. És értett magyarul.
Hostel Lucy-nel aludtunk. Csínos ápolt b&b. Ildikó nem aludt nagyot de én nem bántam a az utcai zajokat. A zsákom lehet vagy 15kg. A buszok nagyok és kényelmesek amivel PN-bol kihoztak a parkba. Reggel 7 után csak jelentek meg a hatizsákosok es különbözo utcákbol egyre tobben parádéztak a buszállomás felé.
Katmaranon meglegyintett a hegyi szél ahogy fodrozott a kék vizü tó. Olyan tenszeru es kék volt a parthoz közel. A térképem beleesett a vizbe. Onnan piszkálta ki a hajos egyik legényzete. A pallón leállt a forgalom es drukkoltak a papirhalászatnak. Most itt örzöm a kabátom zsebében.
Szoval hogy is van a gleccserrel? Ohh erzem hogy luktet a lábam és forró és sulyos. A Paine Grande-tol jottünk a Refugio Grey-ig és most a bérelt satorban a vadonatuj halozsakomban fekszem. Ildikó a menedékházban alszik.
Nem konnyu atadni azt a pillanatot amikor megláttuk a gleccsert. Olyan szép az ösvény, változatos, barátságos. És a tó és a kék jégdarabok. És jobbra mint a katedrális égbeszökõ szikla tornyai. És tekereg az ösvény néha alábukik néha hosszan hullámosan fel-le. Izzadunk, kalimpálunk a botokkal a sziklák között. És felkaptatunk és nézzuk a gleccsert. a végtelenböl elénk agaskodva. Óriási jégkockák a víz hátrán. A szinek kontrasztok.
Pötyörögnek cseppek a sátorra és én aludni fogok. Deréktöl lefele meleg olom vagyok
