Amikor ott hagytam a reptérnél a szüleimet a biztonsági kapuknál, olyan volt mint ha valaki letépte volna a nagykabátot. Nagyon jo puha réteg volt, de ahogy eltüntek a láthatárrol, a meleg védő réteg többé nem volt. Jobban tudtam mozogni, de azert tudtam, hogy sokkal közelebb vagyok ezentúl a veszélyhez. Csak probáltam nem arra gondolni, hogy nem tudom még mikor fogom látni őket, de tudtam hogy hosszú távon jót tesz mindenkinek a választott utam.
As soon as I sat into my seat in the airplane en route to London and turned on my ipod, the first song that started on my shuffle was “Fly Away” by Haddaway. What kind of an interesting coincidence…