Sokszor kérdezik töllem, milyen országbol származom, milyen nemzetiségű vagyok. Itt Franciaországban, nem vagyok biztos mit mondjak. Magyar vagyok, vagy Amerikai? Mert hát igazság szerint magamra cimkét tenni mint tiszta Amerikai, ösztönösen nem tudok tenni, még akkor is ha zsenge huszonkét évemnek a kilencven-hét százalékát George Washington földjén töltöttem. Tehát miért nem mondhatom büszkén, hogy „Én hazafias Amerikai vagyok”? Elmondom: kulturálisan, kérdés nélkül inkább Magyar, de méginkább Erdélyi Magyarnak tartom magamat, hiszen szüleim román-kommunizmus menekültek, engemet tiszta Erdélyi – Magyar bölcsöben növeltek fel. Arrol, hogy véletlenül a tenger másik oldalán pottyantam a földre, én nem tehetek. Magyarul tökéletesen beszéltem, irtam, meg majdnem olvastam is mielött egy értelmes mondatot kitudtam volna nyőgni Angolul. Nagymamák, Nagynénik importálásával, anyukám nyugodtan tudott dolgozni, mig velem és késobb a hugaimmal is boldogan foglalkoztak az e-féle rokonok.
De mégsem mondhatom, hogy tiszta Magyar vagyok. Beszélve Magyar benszülöttekkel, egy-kettő észre veszik, hogy még is, valami nem stimmel. Egy vélemény: „Hát, te olyan vagy mint egy kém, Magyarul tökéletesen beszélsz, bár valamikor fura kifejezésekkel, de a kulturális részröl teljesen lemaradtál.” De egy pillanat! Nem arrol volt szó, hogy kulturálisan Magyarnak érzem magamat? Vagy teljesen zavarban vagyok-e? E-második megjegyzés elmagyarázza ezt a látszolagos ellentmondást: „Veled olyan beszélni, mint egy közép-kórbol kilépő Magyar személyel.” Jó, mondjuk lehet túlozta ez az illető az évszázadot, de itt világos, hogy azt a Magyarságot amit szuleimtol tanultam, Kommunizmus-alatt megfolytott Magyarság. Ezért nem passzol a mostanival, de mégis érdekes merrefelé fejlődött a Magyar nyelv. Vannak olyanok akik megjegyzik, milyen szépen beszélek. Szerintem, csak nem csípem azt az aktuális divatot, hogy belemixeljük a Magyar nyelvbe az Inglist. Nekem nem volt szabad a házban angolul közölni sem szuleimmel, sem hugaimmal; jól belémiktatták azt, hogy mennyire fontos megtartani a Magyar nyelvet.
Ezért, mikor kérdezik a Franciák, honnan jöttem, eléjük tárom azt, hogy „Je suis Hongroise-Americaine”. Tegyenek vele ami tetszik. Azt hogy méghozzá Erdélyi is vagyok, csak közelebbi barátoknak mondom, masképp ott megakad a beszélgetés; tul sokan néznek vámpir rémfilmeket, még azt hiszik, hogy meguntam az Amerikai embereket, s jöttem „kostolgani” a Francia kulturát.
Amerikara azert kene buszke legyel mert azon kivul hogy lehetove tette hogy megtartsad az erdelyi magyarsagodat, oriasi lehetosegeket biztositott neked tannulasra es a szemelyes fejlodesedre, es szabadsagot arra hogy barmi informaciohoz jussal ami a te celjaidat elosegitik… A vilag barmely mas orszagaban valamelyik resze annak amihez jutottal nem jutott volna el hozzad. Tudom hogy neked ugy tunik hogy minden ami veled tortent normalis, de igy, abba a hibaba esel te is mint a legtobb amerikai “taking freedom for granted”(!) Gondolkozzal el ezen.
Nyugodtan mondd mindenkinek, hogy amerikai magyar vagy. Miert ne? Az amerikai olasz, az amerikai ir, az amerikai gorog nem buszke a gyokereire, es tartja magat elsodlegesen vagy masodlagosan olasznak, irnek, gorognek? Dehogynem. Tedd csak hozzá nyugodtan Erdélyt is, legalabb elmagyarazhatod, hogy mi is az igazsag Erdellyel kapcsolatban.
Ettol meg lehetsz buszke amerikai hazafi is, annak ellenere, hogy Amerikaban meg mindig gallonban meg merfoldben (mile) meg huvelykben (inch) szamolnak, de hat Istenem…, megsem Europarol van szo, no.